Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

 

  1. OKOSTOJÁSOK – A TANULÁSI STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁT SEGÍTŐ MÓDSZERTAN 

okostojasok_neteducatio_tanulasmodszertan.jpg(Páll Viktória: Taníts meg tanulni! Módszertani kézikönyv pedagógusok és szülők számára az 5-8 éves gyermek tanulási készségének fejlesztésére, Neteducatio Kft. Budapest 2013.)

 

 

 

 

 

A tanulási stratégia a tanulás megvalósításának a terve, koncepciója.

Egy első évfolyamos gimnazista tanuló tanulási stratégiája felől érdeklődtem. Mi előzi meg az otthoni tanulási tevékenységet, van-e valamilyen stratégiája?

A válasza a következő volt:

  1. „ráveszem magam, hogy elkezdjem
  2. rendet rakok magam körül
  3. kiválasztom, hogy miből kell tanulni
  4. fontossági sorrendet állítok fel aszerint, hogy mikorra kell megcsinálni, és mennyi tanulnivaló van belőle (írásbeli és elmélet, vagy csak az egyik)
  5. tanulok”

A gimnazista magának alakította ki ezt a stratégiát, amelyet általános iskola óta alkalmaz.

Gondoljuk végig, hogy mennyire motivált a gimnazista a tanulásra? Mennyire eredményes az általa kialakított tanulási stratégia? Mi milyen lépésekkel egészítenénk ki a folyamatot?

Az általam meghatározott, eredményesnek vélt tanulási a folyamat elemei a következők:

  1.     A feladat tudatosítása
  2.     A cél meghatározása
  3.     A tanulás módszerének a kiválasztása
  4.     A szükséges eszközök meghatározása
  5.     Az időkeret megtervezése
  6.     A teljesítmény értékelése

Ha visszanézzük a gimnazista tanulási folyamatát, akkor azt látjuk, hogy a „mit kell tanulni”, és a fontossági sorrend kiválasztása az általam meghatározott folyamat elemeivel összevetve a feladat tudatosításának felel meg, a rendrakás pedig az eszközök meghatározásának egyik lépése lehet, a többi elem azonban nem azonosítható, a meglétükkel kapcsolatos kérdéseimre nemleges választ kaptam.

A tanulási stratégia kialakításának folyamata már az óvodában elkezdődik. A folyamat egyes elemeinek a tudatosítása segíti a gyermeket abban, hogy saját tanulási stratégiát alakítson ki, a felső tagozatban pedig már tanulási készséggé alakuljon át. A kulcsszó a tudatosítás, hiszen a pedagógus, a szülő feladata az, hogy a gyermek elsajátítsa a tanuláshoz szükséges készségeket.

A tudatosítás, megerősítés a gyermekeknél játékosan zajlik. Erre a folyamatra dolgoztam ki az okostojások módszertanát. A módszertan a tanulási stratégiát egy folyamatként értelmezi, a folyamatot elemekre bontja, minden egyes elemet egy-egy OKOSTOJÁS jelképez. A módszertan kevesebb elemet használ az óvodában, az iskolában pedig már a teljes készlet áll a rendelkezésünkre. 

Minden egyes elemet a tanulási folyamatból egy-egy külön OKOSTOJÁS képvisel, mégpedig az OKOSTOJÁS hasán lévő szimbólum különbözteti meg őket egymástól. A hátukon szám jelzi azt, hogy milyen sorrendben kell elővennünk őket. Az adott OKOSTOJÁS feladata, hogy segítse, emlékeztesse, tudatosítsa a tanulót az egyes elem fontosságára.

A tanulási stratégia kialakítása során minden egyes elemre külön időt szánunk, minden egyes OKOSTOJÁST külön-külön veszünk elő, és megbeszéljük az adott elemet a saját feladatunkra vonatkozóan. Amikorra már készségszintté válik a folyamat, akkor valószínű, hogy egy-egy elem meghatározása egy pillanat alatt végbemegy, és már nem is tudatosan fogja a gyermek végiggondolni. Azonban erre a szintre csak úgy tudunk eljutni, ha folyamatosan gyakoroljuk a tervezést. A tanórán minden feladat előtt rászánhatunk néhány percet a tanulási stratégia meghatározására, először csak közösen, aztán később egyedül is sikerülni a fog a tanulóknak.  Az osztályban a pedagógusnak vagy egy OKOSTOJÁS készlete, és ő mutatja be őket, ezáltal felvázolja a tanulási stratégia lépéseit. A tanulási stratégiát OKOSTOJÁS munkanaplójában rögzítjük, ezáltal az értékelés is könnyebb és áttekinthetőbb lesz. A munkanaplót először közösen is rögzíthetjük, aztán mindenkinek lehet egy-egy munkanaplója.

Az otthoni tanulás során is nagy segítséget nyújt az OKOSTOJÁS módszere. A házi feladat megoldása, az elméleti anyag megtanulása előtt vegyük elő az OKOSTOJÁSOKAT, és tervezzük meg a tanulási stratégiát. A módszer által az otthoni tanulás sokkal strukturáltabb, hatékonyabb lesz. Első lépésként a szülővel közösen határozzuk meg az elemeket, aztán már egyedül is menni fog. Az első alkalmakkor a kikérdezés során beszéljük meg azt is, hogy mi áll az OKOSTOJÁS munkanaplójában, értékeljük közösen a folyamatot.

 Az óvodában nem minden elemet kell megtervezni. Először csak a feladatra koncentráljunk, majd az eszközöket vegyük számba, hiszen azt már könnyen meg tudják tervezni az óvodások is. Az értékelés elemét is be tudjuk vezetni az óvodában. Egyszerűen a beszélgetőkör kapcsán mindenki mondja el, hogy hogy sikerült megoldania a feladatot. Erre már a kiscsoportos gyermek is képes. 

Az iskola előkészítő során már minden elemet alkalmazhatunk.

Az óvodában OKOSTOJÁS munkanaplóját az óvodapedagógus tölti ki, és az értékelés során felolvassa a rögzítetteket.

 

Tanulás és módszertan

(Páll Viktória: Taníts meg tanulni! Módszertani kézikönyv pedagógusok és szülők számára az 5-8 éves gyermek tanulási készségének fejlesztésére, Neteducatio Kft. Budapest 2013.)

 

Szeptember 2. hetében egy elsős osztályban megkérdeztük a gyerekektől, hogy szerintük mit is jelent a tanulás. Kíváncsi voltam, hogy egy elsős gyerek, aki tanulni megy az iskolába, tudja-e egyáltalán a fogalom jelentését.

Többen az iskolához, a tanítóhoz kötötték a fogalmat:

„Anya kelt, és akkor megyünk iskolába. Nincs visszafekvés.”- Patrik

„Ha azt mondja a tanító néni, hogy tanulunk, akkor úgyis az lesz.” -  Kati

„Szeretek tanulni, mert kedvesek vagytok, és mindent megcsinálok, amit mondotok” - Rebeka

Mások általánosan fogalmaztak, a tanulás jó, kell stb.

„Az jut eszembe, hogy nagyon jó a tanulás.” - Elizabet

„A tanulás azt jelenti, hogy sokat kell tanulni, mert akkor lesz munkám és pénzem. Mindennap újat tanulok, de mindennap nem lesz új munkám, csak pénzem.” - Bálint

„Tanulás, mint munka. Megcsinálom a tanulást.” - Antika

A legtöbben egy-egy műveletet, cselekvést hangsúlyoztak tanulásként:

„A tanulás azt jelenti, hogy írok és rajzolok ceruzával.”- Dávid

„A tanulás annyi, mint számolás.” - Lacika

„Számomra azt jelenti a tanulás, hogy sokat mozog a kezem és az agyrendszerem és közben okosodom.” - Szabina

„Okosodok, jól tudok koncentrálni, megtanulok írni és olvasni. Anya mondja, hogy tanuljunk, és akkor segít nekem, de én szeretek tanulni. Ha nagy leszek, akkor mindent el fogok tudni olvasni.” - Noémi

A gyerekektől való kérdezősködés jó alkalmat adott arra, hogy beszéljünk a tanulásról, mi is az. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb gyermek nincs igazán tisztában azzal, hogy mi is az a tanulás. Az iskolapadban ülve azonban ahhoz, hogy magára a tanulásra tudjanak koncentrálni a gyerekek, a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt időt kell szánnunk arra, hogy megbeszéljük a fogalmat és a jelentését.

6. MOTIVÁCIÓ, KÍVÁNCSISÁG FENNTARTÁSA

(Páll Viktória: Taníts meg tanulni! Módszertani kézikönyv pedagógusok és szülők számára az 5-8 éves gyermek tanulási készségének fejlesztésére, Neteducatio Kft. Budapest 2013.)

A tanulás egyik legfőbb mozgatórugója a motiváció, a kíváncsiság.

Mivel tudjuk felkelteni a motivációt, és még nagyobb kérdés, hogy mi az, amivel fenn tudjuk tartani?

Az emberekre jellemző motivációknak két típusát különíthetjük el:

Eszköz jellegű motiváció: a tanulás csak eszköz valamilyen külsődleges cél elérése érdekében: tanuló a jó jegyért, a tárgyi jutalomért tanul (matrica, pecsét, oklevél, ajándék a szülőtől stb.), és azért, hogy megfeleljen a szülei, tanárai elvárásának.

Önjutalmazó motiváció: akkor beszélünk ilyen motivációról, amikor a cselekvés motivációja a cselekvésben rejlő élvezet maga: a tananyag iránti érdeklődés, kíváncsiság mozgatja, a tudásvágy hajtja.8

Az óvodában alakulnak ki elsőként a tanulás iránti motívumok. Az óvodás korú gyermeket a mozgásos játékok, tevékenységek, a folyamatos pozitív visszajelzés, a kíváncsiságának a fenntartása, az óvónő biztonságot adó jelenléte motiválja.

Az iskolai nevelés egyik fontos tevékenysége, hogy segítse a tanulókat, hogy belső motiváltak legyenek a tanulásban, ezáltal tudjuk támogatni az élethosszig tartó tanulást, hiszen iskolás évek vége után már nem áll mögöttük a tanári és a szülői számonkérés motiváló ereje, így feltétlenül szükséges, hogy belülről motivált, érdekes, izgalmas tevékenységgé váljon számukra a tanulás.

 

A belső motiváció megerősítésének 6 lépése

  1. lépés: Személyes érzelmi kötődés

Minden korban fontos motiváció a tanuló és a tanító közötti érzelmi kapcsolat. A személyes érzelmi kötődés iránti természetes szükséglet indokolja, hogy az első osztályos gyermek nevelésében minél kevesebb ember vegyen részt, személyes jelenlétük állandó, kiszámítható legyen.

Fontos az iskola érzelmi légköre is. Biztonságot, megnyugtató rendszerességet és kiszámíthatóságot kell biztosítania a tanítványok számára.9  

Emlékezzünk csak vissza a könyv elején Rebeka tanulásról alkotott véleményére: „Szeretek tanulni, mert kedvesek vagytok, és mindent megcsinálok, amit mondotok.”

Szülőként a tanító személyét ne állítsuk be negatívan a tanuló előtt. Ha személyes problémáink vannak vele, akkor azt személyesen beszéljük meg a tanítóval, a gyermeket hagyjuk ki.

  1. Egyéni célok kitűzése

Már óvodás kortól arra nevelhetjük a gyerekeket, hogy tűzzenek ki egyéni célokat, és valósítsák is meg azokat. Óvodában egyéni cél egy-egy alkotás elkészítése, versike megtanulása stb. Egy-egy tevékenység előtt tűzzük ki a célokat először közösen, aztán egyenként, és rögzítsük őket, majd értékeljük a megvalósulását.

Az egyéni célok kitűzése az iskolában is nagy motiváló erővel hat, amennyiben a megismerés tárgyára vonatkozik, például: el akarom olvasni az első könyvemet, ezért hamar megtanulok olvasni, vagy minél több ötöst gyűjtsek matekból.

A tantárgyakhoz kapcsolódó egyéni célok kitűzését a pedagógusok is elősegíthetik például azzal, hogy minden tanóra vagy témakör elején kitűznek az osztállyal közösen egy elérendő olyan célt, amely a  motivációt elősegíti, például: a mi osztályunk célja, hogy x időre senki sem fog téveszteni a szorzótáblában. A célt minden nap megerősítjük, és azokat a tanulókat, akik még elakadnak a cél elérésében, közösen segítsük. A cél elérését közös megelégedésünkre kommunikáljuk a szülők számára is. 

A kitűzött célokat hozzuk összhangba az otthoni tanulással, az otthoni szintéren is segítsük a megvalósulását.

  1. lépés: A tanulás örömteli tevékenységének a megtapasztalása

Számos olyan módszer van a pedagógus kezében, amely alkalmazása azt eredményezi, hogy megtapasztaltassuk azt, hogy a tanulás egy örömteli folyamat, azonban mindenkinek más kelti fel a kíváncsiságát, tudásszomját. Éppen ezért számos különböző tevékenységgel kell megkínálnunk a tanítványainkat. Ezek a tevékenységek lehetnek akár  kutató munkák, kisfüzetek szerkesztése, plakátok, kisfilmek készítése, izgalmas játékos feladatok elvégzése stb. A digitális nemzedék számára bármilyen digitális eszközön történő tanulás nagyobb motivációs értékkel bír.  A tankönyv szövegének közös olvasása, a lényeg aláhúzása, és a füzetben rögzítés frontális munka során egyáltalán nem motiváló, a tanulást megszerettető tevékenység.

  1. lépés: Választási szabadság a feladat, gyakorlat típusával kapcsolatban

Miután minden gyerek más mentális szinten áll, minden gyermek más tanulási stratégiát alkalmaz, és más tanulási formában leli örömét, egy tananyag feldolgozása során lehetőség szerint több feladattípussal kell megkínálnunk a tanulót ahhoz, hogy a tanuló valóban kihívásnak tekintse, élvezze a rá váró feladatot. Mindenképpen hangsúlyozandó, hogy a feladatmegoldás elején választhat a gyermek, ezek után azt a feladatot kell végigcsinálnia, amit kiválasztott, vállalja a felelősséget a tetteiért. Amennyiben elkészült, és másikhoz is van kedve, nyilván kap lehetőséget rá.

Ezt a szemléletet az otthoni tanulás során is tartsuk szem előtt.

A motivációról való gondolkodásunk során tartsuk figyelemmel a következő sorokat:

„Mindenkiben ott él a természetes motiváció a tanulásra, ha nem kell félnie a kudarctól, ha úgy érzi, hogy mindaz, amit tanul, hasznos és releváns a számára, és ha tiszteletteljes és támogató kapcsolatban áll tanáraival.”     (Barbara L. McCombs és James E. Pope)

 

  1. lépés: A pozitív megerősítés

Ahhoz, hogy sikerélményt érjünk el, fontos a külső pozitív visszajelzés: „Igen, ezt jól csináltad, ebben jó vagy!”

A Torrance körös rajzos feladat (egy lapra rajzolt körök, a gyermeknek az a feladata, hogy egészítse ki a köröket valamilyen rajzokká úgy, hogy a körök legyenek a rajz fő részei) során egy gyermeket és az édesanyja viselkedését figyeltem. Az anya folyamatosan negatív jelzőkkel illette a gyermeke munkáját. A kislány (8-9 év körüli) valóban felismerhetetlen rajzokat produkált, feszéjezve érezte magát, és szemmel láthatóan tudta, hogy ez neki úgy sem sikerül. A munka közepén megkérdeztem tőle, hogy miket rajzolt eddig. Az egyik rajzra azt válaszolta, hogy „lámpát”. Megdicsértem a kreativitását, hiszen kb. 70 társa közül addig senki sem rajzolt még lámpát, és ezt az édesanyának is elmondtam. Az anyuka mosolygott, és kedvesen bíztatta a gyermekét, hogy rajzoljon tovább, és elmondta, örül, hogy ilyen kreatív. A kislány mosolygott, megnyugodott, az utolsó két körből felismerhető rajzot készített. Ha a munkalapját megnézzük, úgy látjuk, mintha nem is ugyanaz a gyermek rajzolta volna őket. Hogy közben mi történt, azt csak én tudtam.  

A fenti történet nagyon jól szemlélteti, hogy hogyan hat ránk, ha valaki folyamatosan negatívan reagál a munkánkra. Még ha nem is sikerül olyan jól a produktum, ha valami pozitív visszajelzéssel illetjük a készítőjét, már hozzájárultunk ahhoz, hogy úgy érezze, ő is jó valamiben. Jól tudjuk, hogy a tanítványaink nem minden tantárgyban sikeresek, azonban szükségük van a külső megerősítésre ahhoz, hogy a belső motiváció kialakulását támogassuk, a motiváció fenntartásában pedig óriási szerepe van a külső megerősítésnek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a negatív visszajelzést ki kell zárnunk, hanem azt, hogy ne csak ezzel az értékelési formával éljünk, hangsúlyozzuk minden munkának a pozitívumát is.

Ezt annak a pedagógusnak a legnehezebb megtennie, aki egy olyan tantestület tagja, amelyben nem ismerik el a másik pozitívumait, szakmai eredményeit, akik előtt „szégyen” önmagunkról pozitívat mondani. Eszerint az értékrend szerint a jó az természetes, így azt nem jutalmazza, a negatívat viszont szóvá teszi. Munkám során nagyon sok ilyen tantestülettel találkoztam. A tréningek során a legnehezebb feladat az volt, amikor arra kértem őket, hogy gyűjtsék össze, hogy miben jók, és ezt a többiek előtt mondják is el. Amíg mi pedagógusok nem kapunk elismerést, addig nagyon nehéz nem kritikusan, hanem támogatóan értékelnünk a diákjainkat. Éppen ezért magunkban kell kezdenünk a változást, és fejlesztenünk kell magunkban a pozitív elismerés készségét. Ugyanez a helyzet a családokban is.

A szülők számára is fontos, hogy folyamatosan adjanak pozitív visszajelzést a gyermeküknek, hiszen ezáltal növelhetjük a gyerekünk önbizalmát, ami a tanulmányi eredmények növekedéséhez vezet.

  1. lépés: A teljesítményértékelés típusa

A teljesítményértékelés kulcskérdés a motiváció témakörében, hiszen az iskola rendszere az értékelésen alapszik, és az ötfokú skálán való értékelés mellett számos más eredményesebb formát is alkalmazhatunk, amely pontosabb visszajelzést nyújt a tanulók számára, és hozzájárul a tanulási készségek, az önismeret, önértékelés fejlődéséhez.

 

Pedagógus továbbképzések konzulenseként számos dolgozatot kapok. A feladatom az, hogy megadott szempontok szerint értékeljem a beküldött óraterveket, feladatokat. A szempontok pontozásán kívül szöveges véleményt is szoktam küldeni a résztvevőknek, amelyben leírom a pozitívumokat és a hiányosságokat egyaránt. Amennyiben tökéletes a dolgozat, akkor kifejezem gratulációmat. A résztvevőktől folyamatosan azt a visszajelzést kapom, hogy mennyire motiváló és eredményes ez az értékelési mód, hiszen így reálisabb képet kapnak a tudásukról, mintha egy pontszámot küldenék.

 

Az értékeléssel kapcsolatban számos kutatás és tanulmány készült. 

A tanulmányok egy része arra utal, hogy az osztályozás egyedüli alkalmazása káros hatást gyakorol a kreatív gondolkodásra és a tanulás iránti általános érdeklődésre. Hiszen annak mértéke, hogy a tanulók belsőleg mennyire foglalkoznak egy feladattal vagy egy tantárggyal, gyakran attól függ, hogy elérik-e a remélt osztályzatot vagy sem.

Az egyik kutatás során tizenegy éves gyermekek szöveges értékelést vagy osztályzatot kaptak tesztjükre, vagy pedig mindkettőt. Annak a csoportnak a teljesítménye, akik csak szöveges értékelést kaptak, egyharmadával megnövekedett, míg a másik két csoportnak csökkent a teljesítménye.10 

A leghatékonyabb ösztönző azonban, ha a saját korábbi teljesítményükhöz képest elért fejlődés alapján értékeljük a tanulókat, ezáltal releváns célokat tudnak kitűzni maguk elé a tanulmányaikkal kapcsolatban.

A külső motivációt erősíti, és pillanatnyi eredmények elérésére sarkall a matrica, nyomda, vagy bármilyen olyan helyettesítője, amit rendszeresen jutalmazzuk a „jó tanulókat”, vagy az óvodában az „ügyes” gyerekeket.

A matricafélék eredménye, hogy az osztályzás mellett még egy külső megerősítőt bevonunk, és ezáltal folyamatos siker és kudarcélményt generálunk. Az a tanuló, aki naponta kap valamit, már nem nagyon lesz motivált tőle, az aki soha nem kap, folyamatos kudarcélményben részesül.

A matricaféléket akkor alkalmazzuk helyesen, amennyiben mindenkinek jár valamiért: magához képest fejlődött, csapatjátékos volt, ő mondta az egyetlen megfejtést stb.

A tanulói önértékelés a teljesítményértékelés egyik elmaradhatatlan része. A tanulói önértékelés fejleszti az önismeretet, segít kialakítani a saját értékrendet, hozzájárul a belső motiváció fenntartáshoz. Első osztályban az önértékelést még csak kezdetleges változatban alkalmazzuk. A tanulóknak szimbólumok segítségével van lehetőségük arra, hogy értékeljék az adott teljesítményüket. Meg kell beszélnünk ezeket az értékeléseket Miért gondolod így?, azért hogy  tudjuk, melyik tanuló hajlamos alul- vagy felülértékelni önmagát. Ha elmondjuk neki, hogy mi másképpen gondoljuk, akkor hozzásegítjük ahhoz, hogy jobban megismerje önmagát, és releváns célokat és elvárásokat tudjon magával szemben kitűzni. Az a benyomás, ami már a kisgyermekekben a saját képességeikről a családjuktól és az iskolától kapott üzenetek alapján kialakul, erősen befolyásolhatja a siker elérésére ösztönző motivációjukat.

 

  1. A TANULÁSI KUDARCOK  

 

Minden gyermeket ér valamiféle kudarc a tanulás során, még a jó tanuló gyerekeket is, hiszen velük is előfordul, hogy nem azt az osztályzatot kapják, mint amit szerettek volna. A gyerekek a sikertelenséget kudarcnak élik meg. Be kell vallanunk, hogy a teljesítményorientált iskolai légkörben nem nehéz kudarcélményt szerezni.   

Mik azok a tényezők, amelyek kudarcélményt okozhatnak egy gyereknek?

  • Túlzott elvárások a szülőktől - Tőled többet várok! mondat
  • Túlzott elvárások önmagától
  • Az iskola, pedagógus magas követelményrendszere
  • Folyamatos versenyhelyzet, amely a gátlásosabb gyermekeket háttérbe szorítja
  • A jó és a rossz tanulók folyamatos kiemelése, összehasonlítgatása
  • Túlterheltség miatti teljesítményromlás
  • Helytelen időbeosztás miatti elcsúszások - hiszen ő egész este tanult, mégsem sikerül neki jó jegyeket szereznie
  • Elismerés, pozitív visszajelzés hiánya
  • Pozitív önértékelési képességének a hiánya
  • Reális önkép hiánya

Fontosnak tartom azt, hogy a tanulási stratégia kialakítása során a kudarckezelési képességet is fejlesszük a gyerekekben. A kudarchelyzetek csökkentésével, az önismeret fejlesztésével, a pozitív visszajelzések adásával olyan környezetet teremthetünk, amely nem teszi ki folyamatos kudarcélménynek a tanulókat.

Az alsós gyermek akkor fogja nem kudarcként megélni a tanulást, ha a tanító és a szülő sem éli meg kudarcként az ő hiányosságait, lemaradását, hiszen minden pótolható, fejleszthető.  

Ha a gyermek azt érzi, hogy fejlődnie kell, de türelmes felnőttekre talál, akkor pozitív énképpel, a tanulási tevékenység megkedvelésével, motiváltan fog fejlődni.

 

Játékok/tevékenységek

 1. STRANDLABDA

A gyűjtő neve: Páll Viktória

Ajánlott életkor: bármilyen korosztály számára ajánlott

Eszközigény: strandlabda, alkoholos filctoll

Résztvevők száma: nagy csoportos

Helyszín: beltéri

Tantárgy: bármelyik tantárgy

 Képzeletben kilépünk az osztályteremből és a strandra megyünk. Felhasználva a strandlabda előnyös tulajdonságait, a legtöbb tantárgy segítő eszköze lehet. Eltérően a hagyományos „pöttyös” labdától (mely a legtöbb játék eszköze), erre alkoholos filctollal tudunk írni.

  A játék egyszerű: előre a kérdéseket, a történet cselekményének töredékét, a szorzótábla feladatait, nyelvtanulás kapcsán a szavak magyar vagy idegen nyelvű változatát felírjuk fekete filctollal a labdára. Rendszerezhetünk is, hiszen a strandlabdán színes csíkos mintázat van. A tanár odadobja valakinek, aki megválaszolja a „feladványt” és filctollal rá is írja a labdára. Ezeket a labdákat megőrizzük (kifújjuk belőle a levegőt, így könnyen tárolható), később az összefoglaláskor elővesszük.

(Játékkal játékosan - Kreatív játékok a tanév minden napjára, szerk.: Páll Viktórai, Ec-Pec Alapítvány, Budapest, 2010.)

 -------------------------------------------------------------------------------------

2. Házikó, házikó, ki lakik benned?

Egyszer volt, hol nem volt, a kerek erdő mélyén, egy tágas tisztás közepén állt egy kedves kis házikó. Gazdái régen elköltöztek messzi tájakra, a ház azóta üresen állt. Már azt hitte, sohasem lesznek új gazdái. Mígnem egyszer, egy viharos éjszakán a zord idő elől menedéket keresve arra tévedt arra tévedt az egérke és bekopogtatott:

- Házikó, házikó, ki lakik benned?

Bentről azonban senki sem válaszolt. Így a kisegér beszaladt és elvackolta magát egy kellemes, száraz sarokban.

Telt-múlt az idő, s egyszer csak arra tévedt a levelibéka. Ő is menedéket keresett az eső elől. Közelebb ment és bekopogtatott:

- Házikó, házikó, ki lakik benned?

Ekkor azonban már válaszolt a kisegér:

- Én vagyok az egérke. Hát te ki vagy?

- Én vagyok a béka és nagyon fázom itt az esőben. Megosztod velem a szállásodat?

- Persze, gyere be, van itt hely kettőnknek is.

Így is lett, s a béka is elvackolta magát a házban.

Kisvártatva arra ugra-bugrált a mezei nyúl. Ázva-fázva ő is bekopogtatott:

- Házikó, házikó, ki lakik benned?

- Én vagyok az egérke, és a leveli béka is itt van. Hát te ki vagy?

- Én a tapsifüles nyuszi vagyok, és házat keresek, ahol megszárítkozhatnék és lakhatnék is. Beengedtek harmadiknak?

- Igen, gyere be, van itt hely hármunknak is.

De a vihar csak nem akart elvonulni, s hamarosan újabb kopogtatás hallatszott:

- Házikó, házikó, ki lakik benned?

- Mi vagyunk az egérke, a leveli béka és a mezei nyúl. Hát te ki vagy?

- Én vagyok a róka és szállást szeretnék, ahol meghúzhatnám magam. Beengedtek magatok közé?

Hát, az állatok most már egy kicsit tanakodtak, mert tartottak a ravaszditól, de végül megsajnálták ott kint a viharban és kinyitották az ajtót. Így hát négy lakója lett a háznak.

Következőnek a farkas érkezett. Ő is fogvacogva kopogtatott az ajtón:

- Házikó, házikó, ki lakik benned?

- Mi vagyunk az egérke, a leveli béka, a mezei nyúl és a ravaszdi róka. Hát te ki vagy?

- Én a farkas vagyok és nagyon megtépázott a hideg és az eső. Szállást keresek, beengedtek lakótársnak?

Mi tagadás, az egérke és a nyuszi is behúzta fülét-farkát ijedtében, de az ordas olyan szépén kérte őket, hogy végül beengedték.

Egyre kisebb volt a hely a házikóban, de még jól elfértek az állatok. Vártak, reménykedtek, de az idő csak nem akart kellemesebbre fordulni. Szinte nem hittek a fülüknek, amikor döngő léptekre és újabb kopogásra lettek figyelmesek:

- Házikó, házikó, ki lakik benned?

- Mi vagyunk az egérke, a leveli béka, a mezei nyúl, a ravaszdi róka és az ordas farkas. Hát te ki vagy?

- Én vagyok a barnamedve. Bőrigázott a bundám és a vihar tönkretette a hajlékomat. Nem tudok hazamenni a barlangomba. Beengedtek magatok közé?

- Hát, már elég szűkös a hely, de nem hagyhatjuk, hogy fedél nélkül maradj, gyere be közénk.

A tevékenység menete:

1. Mondjuk el a címet, és kérdezzük meg a gyerekeket, mit gondolnak, miről fog szólni a mese. Felolvasás közben néha álljunk meg és tegyünk fel nyitott végű kérdéseket, pl.: „Mit gondoltok, mi fog most történni?”. Ösztönözzük a tanulókat, hogy együtt, kórusban olvassák a tanítóval a mese szövegét, miután megismerték a történet vázát.

2. Osszuk a diákokat 6 fős csoportokra. Minden gyerek a hat állat egyikének nevét kapja egy papírra felírva – ez lesz az ő szerepe. Így minden csapatban lesz egy egér, egy béka, egy nyúl, egy róka, egy farkas és egy medve. A játék során mindenkinek végig az adott állat-szereplő nézőpontja és érzelmei szerint kell viselkedni.

3. Minden csoport kap egy alaprajzot, amin 12 négyzetméternyi négyzetlap (12 különálló négyzet rajza) helyezkedik el. Magyarázzuk el a csapatoknak, hogy ez a házuk alaprajza, és konszenzusra, közös megegyezésre kell jutniuk abban, hogyan osztják fel a területet maguk között. Lesznek külön hálószobák? Lesznek közös használatú terek? Mennyi helyet igazságos kapni az egyes állatoknak? Milyen igények merülnek fel a lakóterek nagyságát és a belső elrendezést illetően?

4. Fogalmazzák meg az együttélés 5 szabályát (konszenzusos megegyezéssel), amely mindenkire egyformán érvényes, aki a házban lakik.

5. Minden gyerek egyenként írja le, hogyan érezte magát az adott szerepben a gyakorlat során. Találkoztak az egyes érdekek és szükségletek? Meghallgatták őt a csoport tagjai? Hogyan sikerült a csoportban együtt dolgozni?

6. Minden csoport röviden ismerteti az elkészült ház-tervrajzokat és az együttélés szabályait a többiek számára. Akik hallgatják őket, közben jegyzeteket készítenek arról, mi tetszik nekik az adott csoport megoldásában.

7. Miután minden csoport bemutatta az elkészült műveket, kiegészíthetik saját terveiket a többi csapattól hallott ötletekkel. Kérdezzük meg, hány csapat változtatott az eredeti házon és szabályokon, miután megismerték a többiekét.

A feldolgozáshoz:

1. A csoportok szerepjáték, dal vagy egy saját történet formájában mutathatják be, hogyan jutottak megoldásra, megegyezésre az állatok együttélését illetően.

2. Ötletbörze során beszéljük meg diákokkal, milyen más esetekben alkalmazhatjuk a matematikát, hogy igazságosan oldjunk meg egy helyzetet. Írjanak vagy mutassanak be egy ilyen történetet (amikor a matematikát alkalmazzák a megfelelő megoldáshoz megtalálásához) kiscsoportban, dramatikus formában.

3. Értékeljék a tanulók saját osztályukat és iskolájukat, hogyan lehetne bizonyos dolgokat megfelelőbbé, igazságosabbá tenni.

-----------------------------------------------------------------------------------------

3. Kockázás

A kockázás olyan, a gondolkodást és az írást fejlesztő eljárás, amely különböző szintű műveletekkel egy adott téma más és más szemszögből való vizsgálatára késztet. Egy kockára van hozzá szükség, melynek minden oldalán egy-egy utasítás áll. Ezek a rövid utasítások olyan hívószavak, melyek egy-egy gondolkodási műveletre késztetnek a megadott témáról.

1. Írd le!

2. Hasonlítsd össze!

3. Társítsd valamihez (Asszociálj)!

4. Elemezd!

5. Alkalmazd!

6. Értékeld! (Érvelj mellette vagy ellene!)

Az utasítások tetszés szerint változtathatók, attól függően, mit akarunk elérni, kiemelni, megvilágítani (például használhatunk műértelmezési szempontokat novellaelemzésnél: az elbeszélőnek, a helyszínnek, a szereplőknek, a cselekmény idejének, az elbeszélés időrendjének, a szerkezetnek a bemutatása; egy történet több nézőpontból való összefoglalása, történelemórán például egy korszak több szempontú vizsgálata, összefoglalása stb.).

Kisebb gyerekeknél (6–10 éveseknél) is használható, ilyenkor a következő kérdéseket tegyük fel:

1. Hogy néz ki (mérete, színe, alakja)?

2. Mihez hasonlít? Mitől különbözik?

3. Mire emlékeztet? Mi jut róla eszedbe?

4. Mondd el, miből van, hogyan készülhetett?

5. Hogyan lehet használni? Mire nem való?

6. Jó vagy rossz? Hasznos vagy haszontalan?

 

Az alkalmazás menete

1. A feladatot megelőzően magyarázzuk el a kocka használatának lényegét, értelmezzük közösen a kockára írt utasításokat, hogy a tanulók pontosan értsék, melyik utasítás milyen gondolkodási műveletet takar! Ezt követően adjunk meg egy témát, és kérjük meg a tanulókat, néhány percig gondolkodjanak róla! Majd a kocka oldalait forgatva szabadon írjanak vagy beszéljenek a témáról meghatározott ideig.

2. Használhatjuk a kockát páros vagy csoportos munkaformában is, ilyenkor mindenki azt a gondolkodási műveletet végezze el a témával kapcsolatban, amelyet „kidobott” magának.

Készítsenek jegyzeteket, majd osszák meg egymással a párok vagy a csoport, csoportok az azonos és különböző szempont alapján összegyűjtött tapasztalatokat! A megbeszélés, összehasonlítás újabb mérlegelésre, véleménycserére vagy véleményütköztetésre is lehetőséget nyújthat.

-----------------------------------------------------------------------------

4. A tanulássikerességét segítő környezet

Az iskolai tanterem berendezése

Amikor egy osztályteremre gondolunk a következő kép jelenik meg előttünk: egymás után, oszlopokba rendezett padok, középen tábla, előtte tanáriasztal, esetleg fogas, dekoráció, ami valamelyik tantárgyhoz kapcsolódik, táblázatok, ábrák, amik elméletileg segítik az oktatást. A diákok ebben az osztályban egymás hátát látják, nem tudnak mozogni, muszáj egyhelyben végigülniük a 45 percet. Így már a körülményekből adódóan érdektelenné válik számukra az oktatott tananyag. Véleményem szerint a teremberendezésből és a frontális munkából adódik a diákok magatartási problémája, hiszen 45 percig kell bámulniuk egy helyben ülve, holott a forntális oktatás következményeként 1-2 x tud szóhoz jutni a diák egy órán. Ebből adódóan az első és a legfontosabb lépés, hogy szakítsunk a megszokott frontális osztályberendezéssel és alakítsuk át egy sokkal célravezetőbb, barátságos, a gyermekek egymás közötti kommunikációjának elősegítő tanteremmé.

1. Alakítsuk ki a munkafelületet: a kooperációs csoportmunkához és az egyéni munkához igazodó padok, székek és a tevékenységközpontok elrendezését.

2. A csoportos berendezés mellett szükség van a beszélgetőkörök kialakításához szükséges feltételekre is. Nem kell feltétlenül két részre osztanunk a termet egy beszélgetőkör és egy munkahely, hanem ha nincs másra lehetőségünk, akkor a padok köré is szervezhetünk egy kört, persze úgy, hogy ne legyen túl nagy, és ne zavarjanak bennünket a padok. Gondoljunk bele, hogy sokkal meghittebbé varázsolhatjuk az órát, ha körben ülünk, először azt tapasztaljuk majd, hogy kíváncsivá tesszük a gyermekeket, és érdekesebbé válik ezáltal az óránk. Képzeljünk el egy olyan irodalomórát, ahol a gyerekek körben ülnek egy kispárnán és egy verset, novellát elemeznek. Figyeljük meg, hogy sokkal jobban megnyílnak és kifejezik a véleményüket. De azt hiszem, hogy majdnem minden óra alkalmas ehhez a helyzethez.

------------------------------------------------------------------------------------------------

5. A BESZÉLGETŐKÖRÖKRŐL

A beszélgetések célja sokrétű: segít a közösség, a szociális készségek alakításában, az egymásra figyelés, az empátia, a tolerancia, a közös szabályalkotás, a kommunikációs készség és a különböző társadalmi, viselkedési és illemszabályok megtanulásában. Rendszerességük közösségi hagyományokat teremt. A reggeli beszélgetés a találkozás, a köszönés, a nap közös és egyéni programjainak, feladatainak megbeszélése mellett a gyerekek tanulást befolyásoló állapotának, élményeinek megismerését is szolgálja.

A napot záró beszélgetés a napi élmények megosztására hivatott, alkalmat teremtve a feladatok minőségének, a szabályok betartásának értékelésére, az önértékelésre, a feladatokhoz, a munkához és a munka közben egymáshoz kapcsolódó érzelmek kifejezésére.

Mindkét beszélgetőkör a közösségi élethez kapcsolódó szabályok alkotásának, értékelésének, módosításának, közös döntések meghozatalának fóruma.

A beszélgetések a sikere hosszú távon abban áll, hogy sikerül-e a közösen megfogalmazott szabályok minden elemét következetesen megtartani. Ezek a napi események biztosítják a gyermekek szociális és tanulási szükségleteit, melyek elengedhetetlenek az iskolai sikerekhez. A beszélgetések rendszeressége, az ismétlés és gyakorlás lehetőséget ad a kívánt személyiségjegyek, tulajdonságok megerősítésére. Mint ahogy a gyerekek olvasási, zenei és ügyességi készsége is fejlődik, ugyanúgy fejleszthetők belső, etikai tulajdonságaik is.

---------------------------------------------------------------------------

6. Titok-edény

Ez a tevékenység arra szolgál, hogy segítse a közösség alakulását, alkalmat teremtsen a játékszabályok betartásának gyakorlására, az egymásra való figyelésre. A játékok kihívást jelentenek, fejlesztik a kreatív gondolkodást és önkifejezést.

Egy letakart bármilyen edénybe egy tárgyat helyezünk el. Az edényt körbeadják a gyerekek egymásnak.

A szabályokat előre felírhatjuk egy papírra vagy a táblára:

· Az edényt nem szabad kinyitni

· Meg lehet rázni az edényt

· Egy eldöntendő kérdést lehet feltenni a benne lévő tárgyról -amelyre a pedagógus válaszol, ezzel az egymásra figtyelésnek nagy szerepet tulajdonítunk

· Ha úgy gondolják, hogy tudják mi ez a tárgy, akkor rákérdezhetnek: “Ez egy…”

Ha nem találják ki a kör végére, adjunk nekik több útmutatást (belenyúlhatnak az edénybe, megtapinthatják, de nem nézhetik meg), és ismét menjünk körbe.

-----------------------------------------------------------------------------

7. Osztályhírek

Az osztály-hírek a reggeli megbeszélés fontos részét képezik. A gyerekek számára lehetőséget teremt, hogy megosszanak élményeket, érzéseket, elmeséljenek számukra fontos események társaiknak. A fontos hírek táblára, flip-charte-ra, csomagolópapírra kerülhetnek.

- Az osztály-hírek segítenek a gyerekeknek, hogy megértsék kinek mi, illetve mindenkinek más lehet fontos, amit értékelniük, tisztelniük kell

- Segít megkülönböztetni a magánjellegű, csak a családra tartozókat a közösséggel megoszthatókkal.

- Segíti tömöríteni, hírjellegűvé tenni a mondanivalót

----------------------------------------------------------------------------

8. Mosolygós, szomorú, közömbös

A tanóra, a feladatok után adjunk lehetőséget arra, hogy a diákok értékeljék a teljesítményüket. „Így éreztem magam az órán”,” Szerintem így viselkedtem!”,”Szerintem így sikerült elvégeznem ezt a feladatot!”. A válaszokat szimbólumok segítségével szemléletessé tehetjük, használhatunk mosolygós, szomorú, illetve közömbös arcocskák jeleit, a jelzőlámpa színeit. A diák a szimbólumok kiválasztásával, akár felmutatásával jelzi, hogy az adott területen mennyire érzi magabiztosnak magát, miképp ítéli meg saját felkészültségét. A mosolygós arc és a zöld szín azt jelzi, hogy: „értem a tanultakat”; „jól éreztem magam az órán”, a Közönbös arc és a sárga jelentése: „azt hiszem értem, de nem vagyok biztos benne”; „közömbös volt az óra számomra”, a szomorú arc és a piros pedig azt mutatja: „még nem értem”; „nem éreztem jól magam az órán”.

-------------------------------------------------------------------------------------------

9. KONFLIKTUSKEZELÉS A TINÉDZSEREK KÖRÉBEN

„Makacs, csökönyös, dacos, engedetlen, zabolátlan, önfejű, akaratos, erőszakos, határozott, keményfejű vagy csak egyszerűen nehéz eset…”

A társadalomban végbemenő változások erőszakközpontú kultúrához vezetnek, ami azt eredményezi, hogy egyre nő az agresszió, a konfliktus az iskolában is. A pedagógusok pedig rendkívüli módon ki vannak szolgáltatva, nincs a kezükben olyan eszköztár, amely segít megoldani a problémákat. Nem tudják, hogy hogyan kezeljék a tinédzser korban lévő diákokat, hogyan kommunikáljanak velük, miként tudnak eredményeket elérni az órákon. Ez örökös konfliktushoz vezet.

Amerikai tudósok kimutatták, hogy a pubertáskort elérve a fiatalok biológiai ritmusa megváltozik, eltolódik, a reggeli órákban kevésbé aktívak, mint a felnőttek, azonban éjszaka Így nehezen várhatjuk el tőlük, hogy az iskolában az első órán is ugyanolyan aktívak legyenek, mint a harmadik, negyediken, vagy akár a nyolcadikon.

Továbbá a tudósok kutatások segítségével azt is bebizonyították, hogy a tinédzserek nem képesek felismerni (olyan élesen, mint gyermekkorukban, vagy aztán felnőttkorukban) a gesztikulációkat: tehát, ha mérgesen nézünk rájuk, az nem elég, mert lehet, hogy nem ismerik fel a nonverbális kommunikációnkat, hanem szavainkkal tehetjük nyomatékosabbá az elvárásainkat. A társaik gesztusait is gyakran félreértelmezik, ezáltal egymás közötti feszültségeket indukálnak. Ezek mind azt bizonyítják, hogy a tinédzserek fejlődéslélektanának, és viselkedésének megismerésével és sok más praktika tudatában konfliktusmentessé tehetjük a tanóráinkat. Hiszen a konstruktív konfliktuskezelés tanulható és tanítható.

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

10. 6 perc 40 másodperc - avagy a Pecha Kucha módszere az oktatásban

 

Mi is az a Pecha Kucha?

 A Pecha Kucha egy előadásfajta, mely szabálya szerint egy időpontban 20 előadó ad elő, minden előadó 20 diát mutat be. Egy diára mindössze 20 másodperc jut. Így összesen 6 perc 40 másodperc időtartamú egy előadás. 

 Hogyan alkalmazhatjuk az oktatásban?

A módszert bármelyik tantárgyban alkalmazhatjuk akár összefoglaló órákon, akár új téma felvezetőjeként, projektek egyik eleme lehet, sőt feleltetés közben is használhatjuk, vagy versenyt is szervezhetünk a diákok között. Nem szükséges betartanunk minden szabályt, egyszerre kevesebb diák is előadhat, a lényeg, hogy ragaszkodjunk a diabemutatóhoz és az időkorlátozáshoz.

Feleltetéshez úgy alkalmazhatjuk, hogy a tananyaghoz kapcsolódó általunk készített diák alapján kell a felelőnek elmondania a leckét, ragaszkodva a megadott intervallumhoz. Nem szükséges minden diára szöveget tenni, akár képet is bemutathatunk. 

 Mit fejleszt ez a módszer?

 A módszer során a diákok megtanulnak lényegre törően fogalmazni, időre teljesíteni. Elsajátíthatják az előadás technikáját, fejlesztve a kommunikációs képességeiket.

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

11. IskolaOtthon

Gondoljunk csak bele, mekkora motiváló erő van egy olyan környezetnek, amelyikben jól érezzük magunkat, tudjuk, hogy a mi igényinket is figyelembe vették a kialakításkor!    Fontos bevonnunk a gyerekeket az iskola, osztályterem berendezésének, dekorációinak kialakításába, hiszen ha az ő igényeikhez igazodunk, akkor olyan teret alakíthatunk ki, mely otthonossá teszi, motiváló, inspiráló a diákok számára

Ami a felnőttek számára kényelmes, funkcionális, az előfordulhat, hogy a gyermekek/diákok számára kényelmetlen, esztétikátlan, funkciótlan. Figyeljünk az életkori sajátosságokra, ne ugyanaz a tér fogadja az alsós és a felsős tanulókat.

Hogyan vonhatjuk be a diákokat az iskola, tanterem tereinek kialakításába?

  1. Ismerjük meg, hogy mit „lát a diák”:

-         Készíttessünk mindenkivel fényképeket az iskoláról, osztályteremről. Meglepetések érhetnek minket, hiszen a kis alsósok a termetüknél fogva teljesen mást látnak az osztályteremből, mint mi felnőttek. Érdekes képek készülnek az ő szemszögükből.

Ezt a módszert óvodai csoportszobák kialakításánál, akár az otthoni gyermekszoba, lakás berendezésénél is használhatjuk, hiszen az otthonunk a mi, a felnőttek igényihez van szabva.

-          Kérjük meg a diákokat, hogy rajzolják le az osztálytermet, a kedvenc helyeiket.

-         Beszéljünk a témáról a beszélgetőkörök kapcsán

  1. A felmérés után pontos képünk lesz arról, hogy a diákok milyen szemmel látják az iskolát. Közösen a szülők bevonásával otthonossá tehetjük az intézményt!

-         Közösen tervezzük meg a tantermet!

-         Akár egész projektet is építhetünk a tanterem berendezésére- foglalkozhatunk a színekkel, lakberendezéssel stb.

-         Kreatívan saját kezünk által készített tárgyakat használjunk a berendezéshez!

-         Ügyeljünk az újrafelhasználható anyagokra, alkothatunk műanyag flakonokból, újságpapírokból, háztartási hulladékból stb., ezáltal a környezeti nevelést is megalapozzuk!

-         Teremtsünk helyet a szelektív hulladékgyűjtésre!  

-         Minden gyermek vegye ki a részét a munkából!

-         Biztosan lesz olyan szülő, aki segít kispárnákat, függönyöket, puffokat varrni.     

Az áttételes hozadéka, az hogy a konfliktusok, a közös tevékenység teljesen összekovácsolja az osztályt a „lakberendezés végére”.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

11. WEBISKOLA – hogyan legyünk eredményes iskola a XXI. században

Az egyre gyorsuló társadalmi változások eredményeképp egy rohanó, gyorsan változó világban élünk. A technika folyamatos, megállíthatatlan fejlődésben van, egyik napról a másikra jelennek meg az újdonságok. A társadalomban zajló rohamos változások azt eredményezik, hogy az oktatás, az iskolák és a diákok „világa” között óriási szakadék keletkezik, és amíg az intézmények nem nyitnak a technikai újdonságok felé, az egyre nagyobb lesz.

Ezt támasztja alá egy 2010-ben kiadott kutatás, miszerint „a tinédzserek családjának 97%-ban található számítógép, 84%-ában internet. Tízből hat fiatal szinte minden nap számítógépezik és internetezik, egy nap átlagosan két és fél órát töltenek a világhálón. Mindössze 3%, aki sosem számítógépezik és 6%, aki sosem netezik.” (A média hatása gyerekre és a fiatalokra, 2010.) A fiatalokat az interneten keresztül olyan impulzusok érik, melyek hiányában egyre nehezebb felkelteni az érdeklődésüket. Egy iskola akkor lehet sikeres, ha megtalálja a diákok nyelvét, érdeklődési körét, ezáltal motiválva őket eredményesen végezheti az oktatás feladatait. 

Hogyan tudunk lépést tartani a rohamosan fejlődő világgal? Hogyan tudunk mi is webiskolává válni? Hogyan tudjuk elérni, hogy a diákok és a szülők aktívan bevonódjanak az iskola világába?

  1. lépés: A legalapvetőbb, hogy az iskola rendelkezzen egy intézményi honlappal. Ezen a honlapon az iskolával kapcsolatos alapvető információkat kommunikálhatjuk: az iskola története, a vezetés, a pedagógusok, szünetek, ünnepek, az iskolában zajló munka bemutatása (projektek, kirándulások, versenyek stb.), megnyert pályázatok stb. Az osztályok tevékenysége is megjelenhet az iskola honlapján, azonban praktikusabb, ha az osztályoknak külön-külön weboldala van. Erre az ingyenes honlapok igazán megfelelőek. Az osztály honlapján megjeleníthetjük az osztály mindennapi életét: az órarendet, az osztálynévsort, a projekteket, ünnepeket, szülőknek szóló információkat, a házi feladatokat stb.

Azonban ne feledjük el, hogy a honlapon való megjelenés csupán egyoldalú kommunikáció a diákok és a szülők felé, nincs lehetőségük azonnal reagálni, és nem rendelkezik a diákok számára mindennapivá vált funkciókkal sem (web 2 alkalmazások).

  1. lépés: Szintén az egyoldalú kommunikációt erősíti, de az intézmény adminisztrációját megkönnyíti a digitális napló alkalmazása. A szülők számára egyszerűvé teszi a gyermekük tanulmányi előmenetelének a nyomonkövetését, továbbá kutatások szerint a digitális napló csökkenti a hiányzások számát, és javítja a diákok tanulmányi átlagát.  
  2. lépés: Megteremteni a kétoldalú kommunikációt a közösségi oldalak segítségével. Ezeken az oldalakon megannyi funkció van, amely hozzájárul a tanítás sikerességéhez, a diákok motivációjának megteremtéséhez. Legyen szó akár az órán elhangzottakról, segédanyagról, a házi feladatról, az ünnepségek, osztálykirándulások megszervezéséről, a közösségi oldalak lehetőséget teremtenek számunkra, hogy aktivizáljuk a diákokat és a szülőket egyaránt.

Minden pedagógusnak aktívan jelen kellene lennie ezeken az oldalakon, hiszen ez a legegyszerűbb módja a diákok és a szülők elérésének.

Ma már lehetőségünk van olyan e-learning képzésen részt venni, amelyen elsajátíthatjuk lépésenként, hogy hogyan használjuk a közösségi oldalakat a tanórán.

  1. lépés: a tanórába építsük bele a digitális alkalmazásokat (digitális tananyagok, feladatok stb.), viedómegosztók segítségével színesíthetjük, érdekesebbé tehetjük a diákok számára a tananyagot.

 

Ma már számos olyan szolgáltatás létezik, melyek elősegítik, hogy egy intézmény webiskolává váljon. Válogathatunk a digitális naplók kínálatában, választhatjuk a kifejezetten iskolák számára fejlesztett közösségi oldalakat is. Azonban már a fejlesztéseknek köszönhetően létezik egy olyan ingyenes honlap is, mely a digitális napló, a közösségi alkalmazás és ezen felül a digitális könyvtár funkcióját egybeolvasztva könnyíti meg és segíti az iskolák adminisztrációját, a minőségi oktatás megteremtését.   

Éljünk bátran a lehetőségekkel, merjünk sikeresek lenni!

Felhasznált irodalom:

 A média hatása gyermekekre és Fiatalokra, Összefoglaló tanulmány a 1998–2009 közötti tendenciákról, 2010.

http://wp.akti.hu/wp-content/uploads/2010/05/e_01.pdf